A GNU GPL betartatása

This is a translation of an original page in English.

2001. szeptember 10.

A Microsoft nyári GPL-ellenes kampánya megint szült a GPL „betartathatóságát” érintő találgatásokat. A „FUD” (fear, uncertainty and doubt = félelem, bizonytalanság, kétely) eme konkrét formáját mindig egy picit szórakoztatónak találom. Azt hiszem, én vagyok a Föld egyetlen jogásza, aki ezt mondhatja, de nem értem a bizonytalanság okát: a GPL betartatása nálam mindennapos tevékenység.

Jelen társadalmunkban a szabad szoftver fogalmának szokatlansága miatt az emberek feltételezik, hogy egy ilyen különös célt minden bizonnyal csak példátlanul leleményes (és ezért törékeny) jogi bűvészkedéssel lehet elérni. A feltételezés azonban téves. Ami a Szabad Szoftver Alapítványt a GPL kidolgozására és publikálására vezette, az sajnos valóban szokatlan: át akarjuk formálni a programkészítésről alkotott közfelfogást, hogy mindenkinek joga legyen megérteni, kijavítani, feljavítani, és tovább terjeszteni a létező legjobb szoftvereket. Nagy átalakulással járó dologra vállalkoztunk tehát; amely világossá teszi, hogy a hagyományos üzletmenetet az új, a hálózati kommunikációra épülő társadalomban teljesen új termelési és terjesztési modellek válthatják fel. A mindezt lehetővé tevő jogi konstrukció, a GPL, azonban nagyon egyszerű alkotóelemekből épül fel, így igen megbízható.

A szerzői jogi törvények lényege (mint a tulajdont szabályozó egyéb rendszereké is) a kizárólagos befolyás képessége, vagyis a kizárás joga. A szerzői jog birtokosának törvény adta joga, hogy mindenki másnak megtilthassa a mű másolását, terjesztését, abból leszármazott mű készítését.

E joggal együtt jár az azonos mértékű licenszelés képessége – megengedni, ami egyébként tiltott. Egy licensz nem két egyenrangú fél szerződése: a mű felhasználója azért köteles a licensz keretein belül maradni, mert a licensz nélkül egyáltalán semmihez sincs joga.

A zárt szoftvereket terjesztő cégek azonban általában a szerzői jogot is felülmúló befolyásra törekszenek. E cégek „licenszelik” szoftvereiket a fogyasztóknak, de a licensz a szerzői jogot meghaladó kötöttségeket is tartalmaz. A megértést nem, legfeljebb használatot engedélyező szoftverlicenszekben pl. gyakori kötöttség a visszafejtés (dekompiláció) tilalma. Maga a szerzői jog nem tiltja a visszafejtést, de ha az ember bolti szoftvert akar venni, vagy hálózatról letölteni, akkor a tilalom betartása a hozzájutás feltétele. A szerzői jog tehát csak egy eszköz, mellyel még többet lehet elvenni a felhasználóktól.

A GPL viszont levon a szerzői jogokból, nem hozzájuk ad. A licensznek nem kell bonyolultnak lennie, mivel minél kevésbé akarjuk megkötni a felhasználók kezét. A kiadók a szerzői jog révén lehetetlenné tehetik, hogy a felhasználók a művet másolják, módosítsák, terjesszék, szerintünk viszont e jogok minden felhasználót megilletnek; a GPL ezért a szerzői jogoknál szokásos szinte minden kötelmet felold. Az egyetlen dolog, amit szigorúan megkövetelünk, az az, hogy ha valaki GPL-es (vagy abból származó) művet terjeszt, akkor azt szintén a GPL feltételei szerint tegye. A szerzői jog szempontjából ez a feltétel igen minimális kötöttség. Ennél jóval szigorúbb licenszeket is rendszeresen ítélnek betarthatónak: minden licensz, ami valaha is szerzői jogi perre került, szigorúbb a GPL-nél.

Minthogy semmi bonyolult vagy félreérthető nincs a licensz feltételeiben, még senki nem mondta komolyan, hogy a GPL a jogtulajdonos jogain túlnyúlóan licenszelne. Azt viszont mondják néha, hogy a GPL nem betartható, mert egy adott mű felhasználói azt „nem fogadták el”.

Ez az állítás azonban félreértésen alapul. A licensz senkit nem kötelez az elfogadásra, a GPL-es szoftverek anélkül is megszerezhetők, telepíthetők, használhatók, megvizsgálhatók, vagy akár kísérletileg módosíthatók. Mindezek a zárt szoftvereknél már önmagukban is tiltottak vagy licenszhez kötöttek, vagyis a licenszt már a műhöz való hozzáférés előtt el kell fogadni, a benne szereplő, szerzői jogon túli megkötésekkel egyetemben. A szabad szoftver mozgalom szerint e jogok minden felhasználót megilletnek; ezért e tevékenységeket nem is akarjuk licensszel szabályozni. A GPL legtöbb felhasználójának nem is kellenek a GPL adta pluszjogok, így nem is kell azt elfogadniuk. A GPL csak akkor jelent kötelmet, ha valaki GPL-es kódból származó művet kíván terjeszteni, és csak a terjesztéskor kell elfogadni. És mivel a szerzői jogi törvények szerint licensz nélkül soha senki nem terjeszthet semmit, ezért elég alapos okunk van feltételezni, hogy minden GPL-es szoftvert terjesztő fél el is akarta fogadni a GPL-t. A GPL-t ugyanis minden érintett szoftver minden példányával együtt kell terjeszteni, pont hogy mindenki tudjon róla.

A FUD ellenére tehát a GPL teljesen érvényes szerzői jogi licensz. Ezért tudtam majdnem tíz év leforgása alatt esetek tucatjaiban betartatni, és ehhez egyszer sem kellett perre menni.

Az utóbbi hónapokban azonban az a pletyka kapott lábra, hogy a bírósági megerősítés hiánya (az USA-ban, vagy másutt) is a GPL valamiféle gyengeségére utalna, hogy szokatlan célját jogilag nem megalapozottan próbálja elérni, vagy hogy a licensz szerzője, a Szabad Szoftver Alapítvány, fél a licensz bíróság elé vitelétől. Ennek éppen ellenkezője igaz. Még nem kellett bíróság elé vinnünk a GPL-t, mert még senki nem akarta megkockáztatni, hogy ott mérkőzzön meg velünk.

Mi történik tehát egy GPL-sértés esetén? Olyan szoftvereknél, ahol a szerzői jog tulajdonosa a Szabad Szoftver Alapítvány (vagy mert mi magunk írtuk a szoftvert, vagy mert a szabad szoftver írói ránk ruházták a jogokat, hogy szakértelmünkkel jobban védhessük a szoftver szabadságát), az első lépés egy bejelentés, amely általában villámlevélben érkezik a <license-violation@gnu.org> címre. Ekkor a szükséges tények megállapításához a licenszsértés bejelentőinek segítségét kérjük, majd kivizsgáljuk az esetleg fennmaradó kérdéseket.

Ezt a fázist évente tucatszor elérjük. A probléma megoldásához legtöbbször egy halk puhatolózás is elég. Az érintettek általában azt hiszik, hogy a GPL szerint jártak el, és örömmel szokták fogadni javító javaslatainkat. Alkalmanként azonban szükség van bizalomépítő intézkedésekre is, mivel a jogsértés mértéke vagy időbeli elhúzódása miatt az önkéntes lépések elégtelennek bizonyulhatnak. Ilyenkor a szervezeteken belül GPL-párti kampányt indítunk, ezeket általában a cég magasszintű vezetői felügyelik, a helyzet alakulását pedig mi (és a vállalkozások igazgatótanácsa is) az ő közvetlen jelentéseik alapján követjük nyomon. Különösen bonyolult esetekben szükségesnek láttunk (az esetleges jövőbeli jogsértést követő) egyszerű és gyors jogi fellépést elősegítő intézkedéseket is.

A GPL betartatásának közel egy évtizede alatt sosem ragaszkodtam kártérítés fizetéséhez, és ritkán követeltem meg a jogsértés nyilvános beismerését. Mindvégig azt az álláspontot képviseltük, hogy a licensz betartása és a jövőbeli jóhiszemű viselkedésről való megbizonyosodás a legfontosabb cél. Mindent megtettünk, hogy a jogsértők könnyen korrigálhassák hibáikat, és megbocsátóak voltunk a múltbeli tévedésekkel szemben.

A szabad szoftver mozgalom korai éveiben talán nem is volt más lehetőségünk. A drága és sok teherrel járó pereskedés szétzúzhatta volna az Alapítványt, vagy legalábbis megakadályozhatta a szabad szoftver mozgalom jelenlegi befolyású erővé növekedését. Az idők során azonban kitartottunk a licensz betartatásának e módja mellett, nem mintha csak így lehetett volna, hanem mert ez is működött. A szabad szoftverek körül egy egész iparág nőtt fel, melynek minden szereplője tisztában volt a GPL fontosságával – és senki sem akart a szabad szoftvert lopó gonosztevő szerepébe lépni, valamint senki sem akart ilyen szereplő ügyfele, üzlettársa, vagy akár alkalmazottja lenni. A hírverés nélküli együttműködés és a rossz publicitással járó kilátástalan jogi csatározás közti válaszút elé kerülve egyetlen jogsértő sem választotta a nehezebbik utat.

Egyszer vagy kétszer még az is megtörtént, hogy cégek szándékos jogsértő magatartást tanúsítottak: GPL-es szoftverek forráskódját a forrás elrejtésének szándékával újrafordították, és zárt termékként eladásra kínálták. Ilyen esetekben is segítettem az FSF-en kívüli szabadszoftver-fejlesztőknek, megoldásként – mivel a bűnös jogsértő önszántából nem hagyott fel a jogsértéssel, és jogi részletkérdések miatt ezekben az ügyekben nem lehetett büntetőpert indítani – meggyőztük a bűnös fél viszonteladóit és lehetséges ügyfeleit. „Miért fizetne Ön is komoly pénzösszegeket” kérdeztük tőlük, „olyan jogsértő szoftverért, amely csak hosszadalmas jogi gondokhoz vezet, miközben a rendes verzió probléma nélkül elérhető?” Az ügyfelek kivétel nélkül belátták a kérdés jogosságát. A szabad szoftverek ellopása szó szerint olyan terület, ahol a bűnözés nem kifizetődő.

De talán túl jól is sikerült mindez. Ha évekkel ezelőtt perre mentem volna GPL-ügyben, akkor a Microsoft jelen sugdosásai süket fülekre találnának. Pont ebben a hónapban dolgoztam pár közepes bonyolultságú ügyön. Azt mondtam, „Látjátok, mennyi ember akarja világszerte, hogy bírósági perre vigyem a GPL-t, csak hogy bebizonyítsam, lehetséges? Példát kéne valakivel statuálnom. Akad önként jelentkező?”

Egyszer majd lesz ilyen. De annak a valakinek az ügyfelei el fognak tőle fordulni, tehetséges szakemberek nem akarják majd hírnevüket ilyen céghez kötni és kilépnek, valamint a negatív hírverés sem fog éppen használni nekik. És akkor még nem is mentünk perre. Az első próbálkozó nagyon meg fogja bánni. Jogi módszereink talán éppoly szokatlanok, mint a szakmaiak, de épp ez a lényeg. A szabad szoftver azért fontos, mert végeredményben pont a szokatlan bizonyul jónak.

Eben Moglen a Columbia Egyetem jogi karának jogász- és jogtörténeti professzora, a Szabad Szoftver Alapítvány fizetés nélküli jogi tanácsadója.